Mindig vannak nem várt események. Ha akarjuk, ha nem. Én a magam részéről próbálok felkészülni, hogy elkerüljem őket, de mivel nem vártak, ezért ez nem sikerülhet, ugye?!
Az esküvőkre mindig aprólékosan készülök. Jó előre rápihenek, így előző nap már semmi esti programom nincs, általában otthon vagyok és töltöm az akkumulátorokat, elemeket, megtisztítom a lencséket, stb.
Váltóruhát is mindig viszek magammal (de legalábbis plusz zokni/harisnya, blúz mindig van nálam), ragtapasz, dezodor, víz, banán, műzli szelet… Az autót is megtankolom, így az esküvő napján elvileg nem érhet meglepetés. De hát túl unalmas lenne az élet, ha így lenne J.
Legutóbb például az esküvő negyedik állomásán, a templomi szertartás után az autóm nem indult be. Gyanús volt, hogy a távirányítóval nem tudtam kinyitni az ajtót, de gondoltam a kulcsban az elem merült le, de nem, az akkumulátor ment tönkre, de teljesen. Volt is nagy pánik, mivel mindig elkérem a többi szolgáltató telefonszámát – szintén elővigyázatosságból -, azonnal hívtam a vőfélyt, hogy segítsen, de sajnos ki volt kapcsolva. Itt csak zárójelben jelzem meg, hogy ezt azóta sem értem, szerintem neki az (is) a dolga, hogy segítsen, ha bárkinek kérdése, gondja van. Mi van, ha a pár robban le? Nem hiszem, hogy ilyen esetben a szülőket vagy a vendégeket kellene hívogatni, sokkal inkább azt az embert, akinek a munkája az, hogy megkönnyítse a pár napját…. Na mindegy, gyorsan rohantam a videós csapathoz, hogy vigyenek el a vacsora helyszínére. Akkor nem jutott eszembe, hogy be is lehetne tolni, csak az lebegett a szemem előtt, hogy az esküvőt nem lehet azzal megakasztani, hogy a fotós nem érkezett meg…. (amúgy tök rendesek voltak a videós fiúk, éjjel elvittek a kocsimhoz, betolták és így haza tudtam menni).
Néha az is előfordul, hogy a tartalék dolgaim más életét mentik meg. Például amikor túl meleg van és a menyasszony nem akar mégsem harisnyát venni, viszont titokzoknit (harisnyát) nem hozott magával. Ilyenkor jól jön az én plusz zoknicskám, amiért még éjjel is hálálkodott a menyasszony… (természetesen testszínű és véletlenül sem lóg ki a cipőből!)
De volt, hogy a melegben a víz vagy a műzli szeletem menti meg az ájulástól a menyasszonyt.
Találkoztam már olyan creremóniamesterrel, akinek komplett „eü” doboza van, amelyben hajlakk, ragtapasz, tű-cérna, gyógyszerek és ki tudja még mi van. Na, ez az igazi profizmus!
Sajnos már nem nevezhető nem várt eseménynek egy lelkes, önjelölt fotós vendég, aki nyilván a legrosszabbkor áll fel a szertartás alatt vagy lép elém, miközben dolgozom… Mindig vannak vadul fényképező vendégek (néha sajnos a szülők is ilyenek), akiket – ha módon van rá a szertartás előtt -, mindig megkérek, hogy ne fotózzanak, mert azzal az én munkámat akadályozzák és a pár szép pillanatát teszik adott esetben tönkre. Egyszer az is előfordult, hogy a szertartás alatt nekiütköztem az egyik vendégnek, aki közvetlenül a hátam mögött állt és úgy gondolta, hogy mindenképpen onnan kell neki is fényképezni vagy éppen a gyűrűhúzásnál is mellém álltak már, hogy nekik is meglegyen a fotó. Azon kívül, hogy ez tényleg tönkreteheti a munkámat, végtelenül nagy tiszteletlenség a párral szemben.
És aztán vannak azok a dolgok, amelyekre aztán végképp nem lehet számítani, hirtelen jött zápor, zivatar, szélvihar, bal lábbal kelt szertartásvezető vagy az esküvő napján összevesző örömszülők. leszakad uszály, síró kisgyerek, későn érkező tanú…
Apró bakik minden esküvőn előfordulnak, érdemes ezeket kellő humorral és derűvel kezelni, én legalábbis így próbálom és mindig ezt is ajánlom a pároknak.
