Ez most nem annyira az esküvői fotózással vagy egyáltalán a fotózással kapcsolatos bejegyzés lesz, előre szólok, bár az esküvőhöz azért kapcsolódik.
A minap megnéztem a tévében a Szex és New York mozifilmet (egymás után adta le mindkét részt valamelyik TV csatorna) és az első részen (amely gyakorlatilag az esküvő körül forog) elgondolkodtam, hogy vajon mikor van az a pont, amikor a menyasszonyokat elkapja a gépszíj és a józan ész határait is túllépve menyasszörnnyé válnak és a leendő férj életéért rimánkodva semmit sem kíván jobban, csak hogy legyenek túl az esküvőn és szeretett barátnője változzon vissza azzá az emberré, akinek annak idején megkérte a kezét.
Szerencsére én kevés menyasszörnnyel találkoztam eddigi pályafutásom alatt, de állítólag léteznek.
A filmben egészen normális úton halad az esküvő szervezése, mindaddig, amíg egy magazin nem készít Carrie-vel egy fantasztikus fotósorozatot, különböző világhíres tervezők ruháiban. Bevallom, a filmben ez az egyik kedvenc jelenetem.
Carriet itt éri el az a pillanat, amikor a decens fehér kiskosztümjét félredobja és egy Vivienne Westwood ruhában szeretné kimondani a boldogító igent. Sajnos erre nem kerül sor végül. Ezután elszabadulnak az indulatok és elfelejtődik a legfontosabb dolog, hogy az esküvő – még akkor is, ha a családtagok és barátok jelenlétében is történik – mégiscsak arról a két emberről szól – vagy legalábbis kellene szólnia -, akik kimondják az igeneket.
A filmben van egy másik kedvenc jelenetem (kb. ez a kettő van), amikor Carrie este az ágyban (természetesen teljes gyöngysorban és melltartóban…:)) a Szerelmes leveleket olvassa leendő férje karjaiban, azon belül is Ludwig van Beethoven a „Halhatatlan Kedves”-hez írt levelét.
Annyira megtetszett ez a jelenet, hogy rákerestem, megtaláltam és megvettem a könyvet. És ez a szerelmes levél is oly gyönyörű, hogy teljes egészében bemásolom ide:
„Jó reggelt, július 7-én
Még amikor ágyban vagyok, akkor is hozzád rohannak gondolataim, örök szerelmem, olykor örömmel telve, máskor szomorúan, arra várván, hogy megtudjam, meghallgatja-e fohászainkat a Sors – hogy szembenézhessek az élettel vagy mindenestül veled kell élnem, vagy nem is volna szabad, hogy lássalak. Igen, elszántam magam, hogy idegen országokban vándorlok, amíg a karjaidba nem repülhetek, s azt nem mondhatom, hogy megtaláltam nálad igazi otthonomat – ó jaj, ennek így kell lennie – uralkodsz majd magadon, annál is inkább, mert tudod, hogy hű vagyok hozzád, egyetlen más nő sem birtokolhatja szívemet – soha – soha – Bécsi életem ma merő nyomorúság – szerelmed egyszerre tett a legboldogabbá s a legboldogtalanabbá a halandók között – Az én koromban állandóságra és rendszerességre van szüksgég – létezhet-e ilyesmi együtt a kapcsolatunkkal? – Angyalom, az imént hallottam, hogy mindennap jár a posta – ezért hát zárnom kell levelemet, hogy idejében megkaphasd – Légy higgadt, mert csak életünk higgadt átgondolásával érhetjük el célunkat, hogy együtt éljünk – Légy higgadt – szeress – ma – tegnap – minő könnyes vágyódás utánad – érted – te – életem – mindenem minden jót neked – ó, szeress még tovább – sose ítéld meg rosszul szerelmesed mindenkinél hűségesebb szívét.
örökké a tiéd
örökké az enyém
örökké a miénk”
(Az érdekesség, hogy Beethoven sosem küldte el ezt a levelet és máig sem tudni, hogy ki volt a „Halhatatlan kedves”. Ja, és sosem nősült meg…)
A nagy esküvői készülődésben csak a legfontosabb veszett el, a kettejük összetartozása, szerelme. Fontosabbá vált a ruha, a vendéglista, a helyszín…
Szerencsére az életben kevés esküvő végződik olyan teátrálisan, mint a filmben (itt ugye Mr. Big meg sem jelenik és amikor mégis összetalálkoznak Carrie szétveri Mr. Big fején az esküvői csokrát…). Az viszont biztos, hogy sok menyasszony végig hisztizi az esküvőszervezést és komoly próba elé teszi a kapcsolatukat. A rossz hír, hogy nincs tökéletes esküvő, ezért erre törekedni teljesen felesleges. Mindig lesz olyan vendég, akinek nem tetszett a zene, a menyasszony ruhája, a szertartás, a túl sok/kevés kaja, a túl puccos/retró helyszín, a bármi. Nyilván mindenki a legjobbat szeretné összehozni, ha már kifizet egy halom pénzt a nagy napra, de bizonyos dolgokat érdemes elengedni és nem futni felesleges köröket.
A film vége persze happyend, amikor Mr. Big megkéri Carrie kazét (izé lábát) egy csodálatos királykék cipellővel.
Szóval hölgyek, próbáljatok meg lazák és önmagatok maradni, a szervezés és az esküvő ideje alatt is.
