Barbarával egy esküvő kiállításon találkoztam 2017. végén. Jól emlékszem, ő volt az utolsó érdeklődő és azért jött fel Székesfehérvárról, hogy velem találkozhasson. Nagyon meglepődtem és igazán örültem, hogy egy menyasszony ennyire nem bízza a véletlenre a fotós választást.
Nemsokára megismerkedtem Balázzsal is és le is szerződtünk. Egy picit féltem, hogy nem fogjuk a közös hangot megtalálni, a túl nagy korkülönbség miatt, de éppen fordítva történt. Barbara sok dologban kikérte a véleményemet és ami a legfontosabb, szívesen hallgatta meg a tanácsaimat és meg is fogadta őket. Így lett például, hogy nem hagyta rábeszélni magát az abroncsos ruhára, addig ment, amíg megfelelő alsószoknyát nem talált a ruhájához. De segítettem neki eldönteni, hogy milyen színű legyen az asztalterítő vagy milyen fülbevalót viseljen a kreatív fotózáskor.
Legtöbbet Barbarával egyeztettem, Balázzsal a jegyesfotózáskor sikerült „összehaverkodni”, amely mindenképpen segítette a közös munkát a kreatív fotózás és az esküvő napján is. Ahogy általában a férfiak, úgy Balázsnak sem volt sok kedve a fotózáshoz és végül ő viselkedett fesztelenebbül a kamera előtt és Barbara volt, aki nehezebben tudott feloldódni.
Az esküvő október végén volt és mivel féltünk a hidegtől, a kreatív fotózást szeptember végére terveztük (sajnos éppen ezen a napon is igencsak hideg volt, de szerencsére volt belső helyszínünk, így kint csak kevés időt töltöttünk). Budapesten, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárra esett a választásunk és nagyon jól döntöttünk, mert egyrészt ennyire szép helyen öröm a fotózás, másrészt a hideg miatt mindenképp szükség volt egy belső helyszínre is.
Barbara végül az esküvő napjára vett egy másik esküvői ruhát, amely szintén gyönyörű volt és fantasztikusan mutatott benne. Az már csak egy pici szösszenet, hogy Balázsnak alig-alig tűnt fel, hogy másik ruha… Na igen, a férfiaknak nem ez a legfontosabb szempont.
Úgy gondolom, hogy a közel egy éves egyeztetések, beszélgetések, levelezések és a nagy nap mindannyiunk számára pozitív élmény, melyet az elkészült fényképek és Barbara visszajelzése is tükröz:
„Megkaptuk a képeket. Köszönjük szépen! Korábban olvastam a bejegyzéseid között egy feleség levelét, aki írta, hogy megkönnyezte, ahogy a képeket nézték vissza. Akkor azt gondoltam, hogy a képeink láttán már csak nem fogok sírni, főleg, hogy videók is készültek. Hát de. (A zenés slideshow-nál meg aztán végképp potyogtak a könnyeim. És nagyon jól esett, hogy a Barbalázs nevet írtad a videó elejére. 🙂 ) Ahogy néztük a képeket, mindkettőnkben ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg. Az, hogy mennyire jól éreztük magunkat és mennyire szép volt az a nap. Tök jó, ahogy elkaptad a pillanatokat és a hangulatot. Nagyon sok kedvenc képem lett. Bőven lesz mit beletenni az albumba. Köszönjük!”
