Érdekes, hogy milyen véletlenek vannak (persze azt lehet vitatni, hogy tényleg vannak-e)… Érdekes, hogy a véletlennek tűnő események hogyan tudnak embereket egymáshoz közelebb vinni.
Történt, hogy Zsófiék az esküvőjük előtt kb. 1 hónappal korábban kénytelenek voltak újabb fotóst keresni (a részletek nem érdekesek, szerencsétlen véletlen?!). Egy esküvői csoportban írták ki, kaptak 50 ajánlatot (köztük az enyémet is), találkoztunk és végül engem választottak.
Hamar kiderült, hogy vannak közös ismerőseink Zsófival, sőt, amikor én még a reklámszakmában nyomultam, terveztem is Zsófiéknak kampányt. Hát igen, erre szokták mondani, hogy kicsi a világ. De még az is kiderült, hogy sógornőm legjobb barátnője Zsófi kolléganője volt. Így történt, hogy véletlenül találkoztunk, pedig az életünk több közös szálon is keresztezte egymást.
Zsófiék elég lazák és nyitottak, így nem volt nehéz a fotózással kapcsolatos dolgokat egyeztetni és az időjárás miatti váratlan fordulatokat kezelni. Már a jegyesfotózás napján is esett az eső és hát a kreatív fotózásunkat is elmosta… Szerencsére az esküvő napján gyönyörű napsütés és meleg volt, így ezen a napon sikerült az elmaradt kreatív fotózást is megtartani.
Ritkán találkozom nagyon parás menyasszonyokkal, általában mindig teljesítik a kéréseimet (bár hozzáteszem, sosem kérek olyat, amitől esetleg a ruha sérülhet, koszolódhat), de Zsófi mindenkin túltett. Egy tavacska közepén lévő kis szigetet egy eléggé ingatag „komppal” lehet megközelíteni. Nekem még a kósza gondolat sem fordult meg a fejemben, hogy bemenjenek a szigetre, de ők már indultak is, hogy akkor átmennek. Komolyan, én jobban izgultam, mint Zsófi (sőt, én teljesen ki voltam borulva, már elképzeltem, hogy megbillen a komp és Zsófi a gyönyörű ruhájával a vízbe esik…). Nyilván semmi baleset nem történt, szerencsésen át- és visszaértek.
Az egész nap egyébként ilyen lazán telt, minimálisan követve az esküvőn szokásos hagyományokat.
Aznap egyébként még az is esküvői lázban égett, aki nem volt esküvőn, hiszen akkor volt Meghan és Harry herceg esküvője is. Mi a saját esküvői lázunkban égtünk és nagyon jól szórakoztunk.
Azóta is szívesen nézem át a képeket és jó szívvel gondolok vissza az esküvőre, Zsófira és Ambrusra.
Számomra természetesen a legfontosabb a megbízóim véleménye, illetve visszajelzése, mind az egész napos munkámra, mind pedig a kapott végeredményre nézve.
Zsófiék esküvője után viszont kaptam egy vendégtől is egy nagyon kedves visszajelzést:
„Nagyon örülök, hogy megismerkedtünk a Zsófi esküvőjén, olyan jó és figyelmes jelenléttel voltál ott, nagyon rokonszenvesen.
Szuperek lettek az esküvőn készített fotók, nagyon szép munka, érzékenyen végig dokumentált esemény, riport-igényességgel, bravó! Nyilván tudod magadról, de azért gondoltam, visszajelzek!
Tényleg nagyon igényes munka! az unokatesóm fotós, tudod, meséltem, természetfotós és nyomja az esküvőket is, meg más eseményfotós barátom is van, akivel dolgoztam együtt és őszintén jó látni azt az érzékenységet, amivel te az emberi oldalát követted ennek a rendezvénynek!
Na, jó, nem tolom túl, csak egyfajta magyarázatként, hogy láttam már fotóst rendezvényen dolgozni, meg jó fotókat is láttam már – a te munkád most mégis jóféle meglepetést okozott.”
Hát, többek között ezért is éri meg fotósként dolgozni, fotósként élni!
